1.rész-Megérkezés

Új város,új élet és új minden.Charlotte Witch vagyok.
Sosem tűnődtem azon mi lesz velem ha a szüleim csak így itt hagynak,ha balesetet szenvednek vagy ha meghalnak.De így lett meghaltak.Pontosabban 1 hónapja augusztus elején a szüleim eljöttek értem egy buliba/mert nem tudtam volna hazamenni/és a Wecklori hídba zuhant az autó,én túléltem de ők nem.Úgy,hogy most a szerető nagymamámhoz költözök az állandóan ködös,Chance Fallsba.Mindjárt kezdődik az iskolaév és itt járok majd gimibe a Chance Falls-i gimnáziumba.Nem mondom,hogy nem fáj,hogy a szüleim meghaltak,de fáj amikor valakit elveszítesz,minden gyertya,minden ima hiábavaló lesz mert az egyetlen dolog,amid marad,az a lyuk az életedben,ahol azok a valakik,akikkel törődtél léteztek.
-Megérkeztünk!-mondta a sofőr.
-Értem,köszönök mindent mostmár magamtól is boldogulok.
Kirakott a központba,nem mintha olyan nagy lenne a város.
Na szóval a Waleri Witch névtáblát keressem.
Kb.10 perc után ide is értem.
Kopogtam majd nagyi kinyitotta az ajtót.
-Charliee,szia édesem!Örülök,hogy látlak!De megnőttél.
-Szia nagyi,hát igen..
-Oké,hát gyere be!
Bementünk majd nagyi röktön letámadott.
-Jól vagy édesem?
-Igen..Már sokszor mondtam,de sosem gondoltam komolyan..
-Hidd el nekem is nagyon hiányoznak.És eddig hol voltál?Hol laktál?Mert mindig csak annyit mondtál,hogy jól vagyok,köszi.
-Az eggyik barátnőmnél Meredithnél,ő ajánlotta fel,hogy lakjak addig nálla.
-Értem kicsim,űljünk le és beszélélgessünk!Renben? -Igen nagyi....-Minden renben ,jól vagy?-kérdezte nagyi.Igen nagyi,jól leszek..és haggyuk ezt oké?Renben kicsim nem nyaggatlak tovább megmutatom a szobádat.
-Az emeleten a második szoba.
-Oké,már nem vagyok szomorú,gondoltam magamba nagyi legalább te sem leszel egyedül már lassan 7 éves,hogy nagyapa meghalt.
-Na szóval ez itt,az anyukád szobája volt még amikor itt lakott.
-Köszi,ez nagyon jó lesz..
-Hagylak is kicsim kicsit egyedül addig is csinálom az ebédet.
-Köszi,szia..
Leültem az ágyra majd elővettem a naplómat.
-Kedves naplóm!Túlélem,nem szabad gyenge legyek,de az az igazság,hogy félek,félek ha egy pillanatra is engedek a boldogságnak,a világ megint összeomlik körülöttem,és az már nem tudom,hogy túlélném -e?De megpróbálok boldog lenni már csak nagyi kedvéért is.Tallán holnap már találok is új barátokat.
És így tettem el a naplómat.
És már hallottam nagyi kiabálásat is:-Kész az ebéd!!
-Megyek,szaladtam le és hozzá is láttunk az ebédnek,nagyi a kedvencemet csinálta steaket.
-Tetszik?Ízlík?
-Igen nagyi tetszik nagyon finom.
Miután megebédeltünk és kicsit lepihentünk aludni már eljárt az idő,már késődélután van.
-Charlotte légyszives gyere ide a nappaliba!-mondta nagyi.
-Egy pillanat és megyek.
Lementem és nagyi kért,hogy üljek le mellé és beszélgessünk.
Leültem.
-Na szóval holnap kezdődik a suli,hogy várod?
-Hát amennyire várni lehet annyira várom!Várom,hogy találkozzak új emberekkel,akikkel talán meg is barátkozok,akikkel elfelejthetem a szomorúságot.
-Én is ezt szeretném a legjobban,elhiszem,hogy nem könnyű,nekem sem!A szüleid és az a nagyapád is meghalt.
És ebben a pillanatban elgondolkoztam,hogy igen!Ő,nagyi a pédladépem aki ezek után is tud mosolyogni szórakozni.Én is ezt szeretném.
Majd nagyí felált és megkérdezte,hogy mit szeretnék vacsorára.
Röktön kimondtam:-Pizza lehet?
-Hogyne szívem rendelek röktön!
Kb.fél óra múlva már meg is érkezett a pizzafutár a pizzával együtt.
Miközben ettük néztünk egy jó kis filmet is a neve:Apa ég!
Amin sokat nevettünk és egy órácskára is de elfelejtettük a rosszat a szomorúságot.
-Már este van!mondta nagyi,mehetünk lefeküdni!
-Oké menjél nyugodtan én is még lezuhanyzok és megyek.
-Rendben,Szép álmokat kicsim!Minden rendben lesz?
-Remélem ,csak ennyit mondtam.És ezzel nagyi el is ment aludni.
Zuhanyzás után lefeküdtem,betakaróztam és újra elővettem a naplómat.
-Kedves naplóm!Ez a nap is elmúlt.Legalább 10-szer mondtam,hogy köszönöm jól vagyok nagyi,de nem éreztem így.Remélem a holnapi nap segít túl lenni mindenen,várom.
Jóéjt.És ezzel el is aludtam..